Cím: 3530 Miskolc, Kálvin J. u. 2.
Levelezési cím: 3504 Miskolc, Pf. 58
Telefon: 46/500-180
E-mail: administration@levay.sulinet.hu
rss feed
 
 

Iskolatörténet

2009-12-08 15:05:00 /

Iskolatörténet

 

 

     A miskolci református gimnázium -és iskoláztatás- kialakulása és története szorosan összefonódik Miskolc város és a miskolci református egyház történetével.

     A reformáció előtt, a XV. század közepétől már működött itt egy latinos műveltséget nyújtó iskola. Miskolc egyike azon magyar városoknak, ahol a reformáció csodája már a XVI. század közepén végbement. Dévai Bíró Mátyás működése nyomán 1540 körül a város egész lakossága csatlakozott a lutheri tanokhoz, majd mintegy húsz év múlva egyöntetűen Kálvin hitét fogadták be. A katolikus egyház működése meg is szűnt. Így lett az avasi Szent István templom az iskolával együtt a reformátusoké.

     1560 körül a Kálvin hitét valló lakosság, a város magisztrátusa és a református egyház vállalta egy "nagyobb műveltséget közvetítő iskola", "rektoris scola" fenntartását. Ettől kezdve mintegy 200 éven át a miskolci református egyház története szorosan összefonódott a város életével, s egyházi és iskolai ügyekben is jórészt a város magisztrátusa intézkedett, csak később a XVIII. század második felétől került az egyháztanács, majd az igazgatótanács irányítása alá.

     A XVII. század elejétől már adataink vannak iskolánk anyagi fenntartásáról, a diákok tandíjáról, az iskolai törvényekről, az iskolai szabályzatról.

     Sárospatak adta az első iskolamestereket, kölcsönözte fegyelmi szabályzatát, sőt tanulmányi rendjét is. Ennek ellenére mégsem tekinthető a pataki Kollégium filiájának, partikulájának, hiszen már a XVI. század végétől az országrész nagyobb iskolái között tartják számon. Olyan virágzó tanintézetének tekintik, ahol az iskola rektora mellett több tanító és segédtanító működik, s ahol teológusokat, tanítókat is képeznek.

     A Sárospatakon 1684-ben tartott részzsinat határozta meg az iskola tanrend-szerét, tantervét, s előírtan kiemelte a latin nyelven való oktatást. A zsinat a miskolci iskolára utalva ezt írja: "ahol a felnőttebb ifjak is nagyobb számmal gyűlhetnek össze". /Id.Deák: A miskolci EV. Ref. Főgimn. Tört-ből/

     Miskolc lakossága a XVI. században alig érte el a 3000 főt, mégis viszonylag nagy szerepük van az iparban és az átmenő kereskedelemben, s elég módosak voltak ahhoz, hogy az egyházuk lelkészén kívül az iskolájuk - ma azt mondanánk: személyi és dologi - kiadásait is fedezni tudják. Az iskola diákjai így elsősorban a város polgárainak, s a városkörnyéki falvak parasztságának tanulni vágyó ifjaiból kerültek ki, de az iskola régi névjegyzékei bizonyítják, hogy a jó nevű iskolát messzebbről is felkeresték, a Borsodhoz közeleső megyékből, Gömörből, Sárosból, Szepesből. A diákok között még dunántúlit is találunk. Az iskola teljesen nyitott volt a nemzetiségek és más vallásúak iránt is. Vannak közöttük rutének, szlovákok, német ajkúak, sőt később csehek és morvák is megfordulnak benne. Ugyanezt állapíthatjuk meg a tanulók vallásáról. Elég sokan római katolikusok - még abban az időben, a XVIII. XIX. században is, amikor ezt a katolikus klérus erősen tiltotta, s a tilalmat a Helytartótanács is támogatta, - görög keletiek, sokan evangélikusok - különösen azután, amikor a XIX. század közepén az evangélikus gimnázium megszűnt. A XIX. század közepétől megnőtt a zsidó vallású tanulók száma is. Az iskola tanulólétszáma a XVIII. század végére 200 körül alakult.

     A református iskolának Miskolcon sosem voltak gazdag patrónusai, alapítványai, s az egyetlen Erdélybe eső birtoktestet kivéve földbirtoka sem. Csak a hívek áldozatkészsége tartotta fenn egészen a XIX. század végéig, amikor majd elfogadják a kiegyezés után az államsegélyt, de azt is vonakodva.

     A tanulók létszáma mégis fokozatosan nőtt. Nem jelentett visszatartó erőt az sem, hogy az egyháztanács jóval magasabb tandíjat állapított meg a vidéki tanulók és a másvallásúak számára.

     A nagy történelmi megpróbáltatásokat Miskolc városa, lakói, s természetszerűen a kálvinista egyháza és iskolája sem kerülhette el. Előbb a török időkben a kirótt súlyos adók, a töröktől való állandó rettegés nyomasztotta a lakosságot. A XVII. század végétől sokat szenvedtek a kuruc-labanc harcoktól. A kurucokhoz húzó várost elárasztották a császári zsoldosok, gyakorta ellehetetlenítve anyagilag a szorgalmas polgárságot és a kereskedőket. Elvették ezzel a lakosság egyház- és iskolafenntartó erejét. Magát a régi iskolaépületet is sok helyrehozhatatlan kár érte /ma a Herman Ottó Múzeum I.sz. épülete/. 1706-ban Rabutin generális zsoldosai felégették az iskola könyvtárát, s ekkor pusztult el az egyház régi levéltára is. A tanuló ifjúság a város lakosságával együtt elmenekült a városból. A visszatérésük után a régi iskolai törvénykönyv helyett, amit még Sárospatakról vettek át, újat alkottak. Az ekkor készült "Liber legum scolae Miskoczinae" 1848-ig szabályozta az iskola belső életét. A Rákóczi szabadságharc idején a lakosság, az egyházuk és az iskolájuk diákjai egyértelműen Rákóczi oldalára álltak. A városban maga Rákóczi is megfordult /emlékét őrzi a Rákóczi ház, ahol megaludt/.

     Az iskola századokon át megőrizte Sárospatakkal a korábban szorosra fűzött kapcsolatait. Ezt nemcsak az átvett tanulmányi rend, a fegyelmi szabályzat igazolja, hanem a személyi kapcsolatok is. Még a XVIII. században is Patakról jöttek Miskolcra tanítani a tudós teológusok, akik előzőleg megjártak külföldi egyetemeket is. Ugyaninnen kerültek ki az alsó osztályok tanítói, segédtanítói. A XVIII. századtól a művelődési igény növekedésével elvárták, hogy az iskola tanárai, oktatói magasabb képesítést szerezzenek. Az egyháztanács /később iskolatanács/ esetenként maga is küldött külföldi főiskolákra ifjakat azzal a feltétellel, hogy azok két-három év után visszatérnek, és itt tanítanak. A XIX. századtól külön szabályzatba foglalták a tanítók, segédtanítók kötelezettségeit. 1813-ban az iskolatanács megtiltotta a tanulók testi fenyítését, a körmözést, a botozást, a karcerba zárást, s figyelmeztette a tanítókat, óvakodjanak az indulatoktól, a kegyetlenségtől, nehogy a tanulókban kárt tegyenek.

     Az iskola szellemiségében érvényesült a tanulók vallásos nevelése mellett az erkölcsi és jellemszilárdság kimunkálása, a hazafiságra, a nemzeti ügy szolgálatára való nevelés, a szellemi autonomiára törekvés. A tanároknak pedig biztosították a tanítás szabadságát. Mély humanizmus áradt a nevelésből, nemcsak szájjal hirdetett megbecsülése a másik embernek, a tanítványoknak épp úgy, mint a tanároknak. Nagy súlyt helyeztek az önálló gondolkodásra. A szellemi függetlenség számos szép példáját adta maga az iskolatanács, meg a tanári kar. Szembeszegültek császári rendeletekkel. Ennek kiemelkedő példája, hogy megtagadták a
Bch-korszakban az Entwurf végrehajtását, amely a németesítés és a katolizálás ügyét szolgálta. Az iskola inkább vállalta, hogy nyilvánossági jogától megfosszák, mégsem volt hajlandó a humán tárgyak német nyelvű oktatására.

     Pedig az iskola helyzete a vesztett Rákóczi szabadságharc után nagyon meg-romlott. Megkezdődött a város rekatolizációja. A legnagyobb megpróbáltatást a reformátusokra az ellenreformáció új hulláma hozta. Az egri érsekség betelepítette a minoritákat, s ezzel megkezdődött a város lakóinak rekatolizálása, s nem minden erőszak nélkül. 1720-ban Miskolcon mindössze 20 katolikus család élt, de térítésekkel, vidéki katolikus lakosság betelepítésével számuk rohamosan emelkedett. Megkezdődött a reformátusok kiszorítása a magisztrátusból is, bár a reformátusok jogait, iskoláit Mária Terézia 1755-ben kiadott szabadságlevele biztosította, de a XVIII. század második felétől a vegyesvallásúvá vált magisztrátus lemondott a református iskolák ügyeibe való beleszólásról. A Helytartótanács minden adminisztratív eszközzel akadályozta a reformátusok bármiféle kérését. Amikor a fokozatosan növekvő tanulólétszám miatt az iskola kinőtte a régi épületét, s felmerült egy új gimnáziumépület építésének terve, 1836-ban királyi parancs tiltotta azt meg, sőt ugyanakkor a katolikus klérus kérte a Vallásügyi Bizottságot, hogy tiltsák be a reformátusok iskoláját Miskolcon. Mindez akkor történt, amikor felépítették a minoriták rendházát, templomát, és gimnáziumot indítottak. A városi magisztrátus magára hagyta az ősi református rektoris scolat. Nem volt már a város polgárainak közös ügye a református iskola fenntartása.

     A Ratio Educationis kiadása 1777-ben szabályozta az oktatás szervezetét, megszabva a tanügyek rendszerét, a tanítandó tantárgyakat, azok óraszámát, felügyeleti szerveit, stb. A protestáns egyházak saját autonomiájuk korlátozását látták ebben az állami beavatkozásban. Különösen a német nyelv tanításának bevezetését sérelmezték.

     II. József türelmi rendelete 1781-ben végre biztosította a protestánsok vallás-szabadságát, s engedélyezte számukra alsó- és középsokú iskolák indítását. Ennek hatására az iskola megválasztott egy 16 tagú iskolatanácsot, amely Sáros-patak mintájára az iskolát nyolc osztályossá fejlesztette. Állandó professzorok tanítottak a felső négy osztályban. Szabályozták a tantárgyakat, a tanulókról anya-könyvet vezettek. A diáklétszám gyorsan emelkedett. 1819-től mind a tanároktól, mind a diákokról kimutatást vezettek, benne személyi adataikkal. Ezek bizonyítják a tanárok lelkészi, jogi, egyetemi végzettségét. A diákoktól elvárták, hogy vigyázzanak az iskola jó hírnevére. A fegyelmezetleneket, ellenszegülőket könnyen eltávolították az iskolából.

     A reformkor lendülete érezhető lett az iskola életében is. A nyelvi harcok és sikerek eredményeképpen az iskola tanítási nyelve 1839-től magyar lett. 1841-től működött benne az önképzőkör, amely magáévá tette az országossá vált jelszót: "Ébredjünk! Haladjunk! Művelődjünk!"

     1848. március 17-én a pesti hírek hallatára Sáfrány Mihály tanár úr vezetésével kinyomtatták a 12 pontot, majd 21-én az  ifjúság csatlakozni kívánt a polgár-őrséghez. Követeléseiket kiáltványban fogalmazták meg. Az egyháztanács ekkor kizárással fenyegette meg a renitenskedőket. Néhány fiatal tanár így is csatlakozott a nemzetőrséghez.

     A Miskolcra bevonuló orosz hadsereg 1849. június 21-én birtokba vette az iskola épületét, berendezését összetörték, s csak október 22-én indulhatott meg újra a tanítás. A világosi fegyverletétel idején az iskolának 11 évfolyama, 12 tanára és 421 sikeresen vizsgát tett tanulója volt.

     Már a reformkorban, majd az azt követő időkben sokat köszönhetett az iskola az egyházkerület főgondnokának báró Vay Ábrahámnak, aki megújuló anyagi áldozatkészséggel segítette az iskola létét. A Bach-korszakot igen megszenvedte az iskola. Ha voltak is kegyes adományozók, csak a tandíjak jelentettek rendszeres bevételt. Mégis ezekben az években az iskola saját erejéből bővítette könyvtárát, ösztöndíjakat alapított, sőt még tanári nyugdíjpénztárt is hozott létre. A Tiszáninneni Református Egyházkerület sokat tett az iskola fejlesztéséért. Az iskola az 1854-ben elvesztett nyilvános jogát 1862-ben visszakapta, s ettől kezdve tananyaga, tantárgyai, azok óraszáma az országos előírásokhoz igazodott. Az iskola a kiegyezés utáni években végleg kinőtte a régi avasalji épületét. Megkezdődött az új iskolaépület megépítésének előkészülete. Erre elég pénze az Egyházkerületnek nem volt, viszont az iskola még 1867 után sem fogadta el az államsegélyt, hogy szellemi autonomiáját megőrizze. Hosszas tárgyalások után sikerült 1889-ben gróf Csáky Albin vallás és közoktatási miniszterrel megegyezni az államsegély kérdésében, mert sokan még ezt is a 48-as forradalmi hagyományok megtagadásának tekintették.

     Ezután már állami részről nem volt akadálya annak, hogy az állam -báró Eötvös Loránd kultuszminiszter- jelentős összeggel járuljon hozzá a gimnázium új épületének felépítéséhez, amely 1898-ra el is készült.

     Az iskola mind az első, mind a második világháború idején kiszorult saját épületéből, s alkalmi épületekben folyt a tanítás.

     Az 1918-19-es forradalmak nem sok vizet kavartak iskolánk életében. Még a polgári forradalom idején alakult ugyan egy diáktanács, de a tanácsköztársaság kezdetére ez is feloszlott. Csak a latin nyelv eltörlését követelték, illetve a diák-szociális juttatások odaítélésében tevékenykedtek. A két világháború között 1935-ben vette fel az iskola Lévay Józsefnek, az iskola volt tanárának, a jeles költőnek, Arany János barátjának a nevét.

A második világháború idején az iskolát előbb a magyar, majd a szovjet hadsereg 1944. december eleji bevonulása után a szovjet katonák számára foglalták le. Ezalatt pusztult el az iskola sok értéke, szertárai, az osztálytermek padjai, előadótermei. Nagy kárt szenvedett az iskola könyvtára, de maga az épület is. Ennek helyreállítása az új pénzben 1946. aug. 1. után 100 000 Ft-ot tett ki.

     Az iskola további életét a megjelenő törvények, kormányrendeletek befolyásolták.

     1946 őszén indult el az általános iskolai oktatás. Ezzel elkezdődött a nyolc osztályos gimnáziumok elsorvasztására. Az alsó négy osztály még Lévay József Református Gimnáziumként ünnepelte az 1848-as centenáriumot. Nem sokkal később, 1948. július 15-én a XXXIII. törvénycikk kimondta a felekezeti iskolák  államosítását. A Lévay nevet még állami gimnáziumként két évig viselte. Akkor parancsra fel kellett vennie Mikszáth Kálmán nevét, de azt is csak ideiglenesen.

     1953. nyarán a helyi hatóságok a saját épületéből is kilakoltatták. A volt Kir. Kat. Fráter György - akkor már Földes Ferenc Gimnázium hatalmas épülettömbjébe összevonták a két miskolci fiúgimnáziumot. Volt tanárait, egész felszerelését, könyvtárát, - a Lévay József Tudományos Könyvtár anyagának kivételével - szertári felszerelését át kellett adniok az összevont iskolának.

     A Lévay hagyományok ekkor indultak sorvadásnak, s csak a régi diákok, az öregdiákok szívében élt tovább az álom, hogy talán egyszer mégis lesz önálló középiskolájuk a miskolci reformátusoknak.

 

Az egykori öregdiákok nemcsak szívükben dédelgették az iskola emlékét, 1980-ban két olyan társadalmi szervezet is alakult, amelyik egyrészt a Lévay hagyományokat, másrészt pedig a miskolci egykori gimnáziumok hagyományait volt hivatott ápolni.

Adózunk törekvéseiknek azzal, hogy név szerint is megemlítjük a Lévay József Közművelődési Kört, valamint a Miskolci Ősi Gimnáziumok volt Növendékeinek Egyesületét. Napjainkban is havonkénti rendezvényeiken végzik áldozatos munkájukat.

A gimnázium újraindítása 45 éves szünetelés után 1993-ban vált lehetővé. Úgynevezett alulról építkező iskolaként indult gimnáziumunk, hiszen az 1993/94. tanévet két négyosztályos gimnáziumi első osztállyal kezdtük. Főállású pedagógusok száma az első évben 4 fő, az ő munkájukat segítette 11 óraadó.

Az 1994/95. tanévet már sikerült kellőképpen előkészítenünk. Oktatási struktúránkat és kínálatunkat is bővítettük. A négyosztályos képzés mellett bevezettük a hatosztályos gimnáziumi képzést is.

 

Milyen iskolát szeretnénk? A 45 éves szünetelés, az ezalatt megváltozott társadalmi körülmények sem teszik lehetővé, hogy ott folytatódjék minden, ahol 1948-ban abbamaradt. Erre nincs is szükség. Szeretnénk azonban ragaszkodni gimnáziumunk nemes hagyományaihoz, a magyarországi reformáció örökségéhez és a Szentíráshoz akkor, amikor gimnáziumunk arculatát alakítjuk. Valljuk azt, hogy a gyermek Isten ajándékaként hármas egység: a lélek, a test és a szellem egysége. Olyan fiatalokat szeretnénk kibocsátani, akik lelkiekben gazdagok, szellemiekben jól felkészültek, testiekben edzettek, így hasznos tagjaivá válhatnak egyházunknak, nemzetünknek, a társadalomnak.

 

 

 

Ezt a törekvést és szándékot fogalmazza meg a Magyarországi Református Egyház Zsinata által elfogadott oktatási küldetésnyilatkozat is, amelyet szíves tájékoztatás céljából mellékelünk.

 

I.

Általános elvek

  

            A Magyarországi Református Egyház - Krisztus Urunk missziói parancsának engedelmeskedve, az évszázados gyakorlat folytatásaként, tagjai igényének megfelelően, a Magyar Köztársaság Alkotmánya és a Magyarországi Református Egyház Alkotmánya, továbbá a lelkiismereti- és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló hatályos törvények és egyéb jogszabályok alapján - közoktatási intézményeket tart fenn.

 

            Működésük és rájuk vonatkozó egyházi szabályozás nem lehet ellentétes azokkal a jogszabályokkal, amelyek a fenntartótól függetlenül valamennyi magyarországi közoktatási intézményre vonatkoznak, ha azok nincsenek ellentétben a Szentírás parancsaival.

 

            A református közoktatási intézményekben a nevelés és az oktatás - figyelemmel az állami (önkormányzati) iskolák követelményeire, továbbá a magyar református iskolák autonóm életéből és hagyományaiból következő művelődési anyagra - Istennek a teljes Szentírásban adott kijelentése, valamint a Második Helvét Hitvallásban és a Heidelbergi Kátéban megfogalmazott hitelvek és a magyar kálvinizmus szellemében folyik.

 

            A gyermek és adottságai Isten ajándéka. A nevelés alapvető színtere a család. A kereszteléskor tett szülői és gyülekezeti fogadalom megvalósulásának egyik lehetséges helyszíne a református közoktatási intézmény, amely a gyermeket Krisztusban testvérnek fogadja el.

 

            A Magyarországi Református Egyház által fenntartott és működtetett református közoktatási intézmények célja és feladata, hogy

 

•·        tanulóit művelt, jellemes keresztyén emberekké, az egyetemes emberi értékek tisztelőjévé, a magyar haza és nemzet  hűséges és áldozatkész, alkotó polgáraivá formálja, akik mindenkor készek az örökölt és a jelenkori kultúra valódi értékeit befogadni, gyarapítani és közvetíteni;

•·        református tanulóit egyházunk hitvalló tagjaivá,

•·        nem református tanulóit - vallásuk szabad gyakorlásának biztosítása mellett - saját felekezetük és a református egyház értékeinek megbecsülésére nevelje.

 

Mindezek megvalósítása egyházunk iskoláinak évszázadok során kialakult hitbeli örökségére és pedagógiai kultúrájára épül, és azt fejleszti tovább.