A Tiszáninneni Református Egyházkerület volt a szervezésben soron következő egyházkerület az Országos Református Tanévnyitó szervezésében.
Az alapításának 10 éves évfordulóját ünneplő Kazinczy Ferenc Református Általános Iskola volt a szervező házigazda.
A házigazda intézmény alapos szervezést végzett, így az intézmény melletti sportcsarnokban tartott tanévnyitó ünnepi istentiszteleten a magyarországi református intézmények nagy száma képviseltette magát.
Az ünnepi istentisztelet alkalmával Pásztor Dániel, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke, a Zsinat lelkészi alelnöke hirdetett igét.
Igehirdetése elején a püspök felidézte a Példabeszédek könyve 22. részének 6. versét: „Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól.” Pásztor Dániel elmondta, gyakran megkérdezik tőle, hogy miben más egy református oktatási intézmény, mint a többi. Mi az a többlet, amit nyújtani tud? Erre ő azt a választ adta, hogy úgy tekintünk a fiatalokra, mint az isteni terv részeseire, mert Istennek minden élettel van terve, amibe mi nem láthatunk bele. Ha így tekintünk a diákokra, egészen új távlatok nyílhatnak ki előttünk – mondta.
Ezután Nagy György, a Kazinczy Ferenc Református Általános Iskola igazgatójának köszöntőjét hallgathatták meg a megjelentek, őt követően pedig Molnár János főgondnok, a Zsinat presbiteri elnöke nyitotta meg a 2021/2022-es tanévet. Molnár János köszönetet mondott minden pedagógusnak, szülőnek és diáknak a koronavírus-járvány idején, a távoktatásban mutatott helytállásért. Majd feltette a kérdést, szükség van-e egyházi iskolákra a mai világban? Véleménye szerint igen, mert ahogy a tudást sem lehet tölcsérrel a diákok fejébe tölteni, hanem fel kell ébreszteni bennük a tudás iránti vágyat, úgy a keresztyén iskoláknak fel kell ébreszteniük bennük a vágyat a krisztusi szeretet iránt. „Ekkor lesznek boldog, etikus, szeretetben élő felnőttek. Olyan jó emberek, akiknek fontos a teremtett világ, akik tudják és meg is élik, hogy a tudást nem azért kapjuk, hogy ennek segítségével mindent magunk alá gyűrjünk, hanem ellenkezőleg, egymás segítésére használjuk azt.” Az ember Isten tulajdona, és ha ezt szem előtt tartjuk, és az ő szeretete van bennünk, akkor van esélyünk arra, hogy a református iskola betölti a küldetését – mondta Molnár János főgondnok.
Átadták a Magyarországi Református Egyház Zsinatának két pedagógiai díja közül -Imre Sándor díj, és Makkai Sándor díj- az utóbbit. Az előbbi átadása a Zsinat őszi ülésszakán történik.
A Magyarországi Református Egyház Zsinata a 2021. esztendőben a Makkai Sándor-díjat Berkesiné Berényi Eszter tanárnőnek, Kurgyis András tanár úrnak és Szőcs Ildikó igazgató asszonynak, az Imre Sándor-díjat pedig Dr. Ábrám Tibor igazgató úrnak adományozza szakmai munkájuk és példamutató emberi-hitbeli magatartásuk elismeréseként.
A Makkai Sándor-díjasok rövid bemutatása:
Berkesiné Berényi Eszter
Berkesiné Berényi Eszter Debrecenben született református lelkészcsalád ötödik gyermekeként. Édesapja Berényi József a Debrecen-Mester utcai gyülekezet lelkipásztora volt, akit 1958-ban az akkori egyházvezetés száműzött egy bihari faluba, Bojtra. Igaztalan meghurcolása utáni rehabilitációja 1990-ben történt meg.
Berkesiné Berényi Eszter a Debreceni Református Kollégiumban 1971-től folytatta középiskolai tanulmányait. 1976-tól 1981-ig tanult az ELTE Bölcsészettudományi Karán, és szerzett magyar- latin szakos középiskolai tanári diplomát. Különös érdeklődést mutatott a patrológia iránt és szakdolgozatát is latinból Tertullianus egyházatya De spectatulis című művének fordításából és értelmezéséből írta. Bár a tudományos pálya számára érdekesnek tűnt, de a gyakorlótanítások megerősítették abban, hogy a pedagógus pálya számára a rendelt út.
1978-ban férjhez ment Berkesi Gábor református lelkészhez – aki a Budapest-Pozsonyi úti református gyülekezet vezetése mellett, 27 éven át a Baár-Madas vallástanára és egy ideig intézeti lelkésze is volt. Az Úr három gyermekkel ajándékozta meg őket, akiknek felnövekedése után a tanárnő egy rövid ideig Budaőrsön tanított, de a Baár-Madas Református Gimnázium újra indulásakor azonnal beadta pályázatát az intézményhez, s az iskolának 1990-es elindulása óta pedagógusa. A több mint harmincéves szolgálatát végig keresztyén hite szellemében a református múltunk értékeinek felmutatása, a magyar és az egyetemes kultúra átadása jellemzi. Hitvallásához hűséges maradt az elmúlt évtizedekben.
Az értékkonzervatív szemléletétől természetesen nem idegen a folyamatos pedagógiai, módszertani megújulás, tudásának kiegészítése. Ez utóbbi egyértelműen a változó oktatási környezethez alkalmazkodást jelentette, azzal a céllal, hogy tanítványainak szilárd értékrendet mutasson meg, önálló gondolkodásra nevelje őket, és hatékonyan átadhassa azt az ismeretanyagot, amely ezek megvalósulásában segíthet. Pedagógus szakvizsgát tett, szakmai továbbképzések sorát végezte el, a mestertanári címet is megszerezte.
Az iskola pedagógiai elveinek és gyakorlatának kialakításában meghatározó szerepet tölt be. A változó központi tantervek iskolai adaptálását magyarból ő végezte el. Az új képzési formák kidolgozásában aktívan részt vesz.
A köznevelésben is hosszú évek óta vállal feladatokat. Érettségi elnökként, az országos pedagógus minősítések megvalósításában elnöki vagy szakmai bizottsági tagként rálátása van az oktatásban helyi szinten zajló folyamatokra. Ezen tapasztalatait javaslatok formájában mindig megosztja az iskolavezetésével, hogy hatékonyabban és sikeresebben működhessen intézményünk.
Berkesiné Berényi Eszter azon református pedagógusok közé tartozik, aki Istenbe vetett mély hite alapján, az akadályok előtt nem meghátrálva végzi feladatát. A református nevelési eszmények átültetését a mindennapi pedagógiai gyakorlatba következetesen végzi. Mintaként szolgálhat a fiatal református pedagógus nemzedék számára.
Kurgyis András
Kurgyis András tanár úr a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumának és Diákotthonának ének-zene és vallástanára 1984 óta, immáron 37 éve. Kapcsolata az ősi kollégiummal 1971-ben kezdődött, amikor gimnáziumi tanulóként felvételt nyert az intézménybe. Az itt töltött hosszú évtizedek alatt személye meghatározó lett a Kollégium zenei, egyházzenei életének művelésében, ápolásában. Tanára és egyben mentora Berkesi Sándor tanár úr volt, aki évtizedeken keresztül a világhírű, majd országos hírű Kántus vezette.
Kurgyis András tanulói a gimnáziumi évei alatt aktív tagja lett a fakultatív, majd nyári kántorképzőknek, megismerkedett a kórus-munkával, mely egyenes utat jelentett számára a zenei pályára. Saját meglátása szerint a „pálya” találta meg őt, melyben az elmúlt évtizedekben sikerült kiteljesednie. A főiskola elvégzése után egykori mentora felkérésére tért vissza Alma Materébe, már, mint pedagógus, s tanította a Kántorképző tantárgyait, harmóniumot és gyülekezeti éneket, majd egyházi éneket, s végül gimnáziumi éneket. Néhány évig internátusi felügyelő tanár is volt.
Pedagógus évei alatt felismerte értékeit, erősségeit, melyekben az emberi tényezők épp oly erőt képviseltek, mint a szakmai értékek. A kevés ének-zene óra a gimnáziumban nem sok szakmai lehetőséget rejtett, ám a tanórákon túli zenei élet erősebb, hatásosabb, látványosabb és maradandóbb volt. Volt diákjai, a szülők, és jelenlegi diákjai visszajelzései értették meg vele, hogy a szakmainál többet tud adni, ha nem csak diákként, hanem emberként is társuk lesz, emberséget ad. A tananyag feldolgozása közben előtérbe kerültek a hétköznapokban felmerülő kérdések, problémák s azok megvitatásai, az interaktív kommunikáció.
Kurgyis András a tanári feladatok mellett igen sokrétű feladatot látott el a Kollégium falain belül és kívül is. 1984-ben lett karnagya a Kossuth Lajos Tudományegyetem kamarakórusának és a Sárrétudvariban működő nagy múltú, 120 éves Parasztkórusnak, valamint ő látta el a Kollégiumi Kántus másodkarnagyi feladatkörét is hosszú éveken keresztül.
A tanári és karvezetői munka kiszélesedését jelentette az is, hogy egymás mellett több egyházi intézmény, iskola és kórus munkájába is bekapcsolódott. Tanított a Teológiai Akadémián, a tanítóképzésben, a Kollégium Általános Iskolájában, valamint az újra induló Dóczy Gimnáziumban. Volt olyan időszak, amikor egy hét alatt csaknem 1000 diák és hallgató fordult meg a kezei alatt. Az egyházi iskolákkal való kapcsolattartásába a versenyekre való felkészítés, a versenyeken való zsűrizés is beletartozott.
Az elmúlt évtizedekben a Tiszántúli Református Egyházkerület és a hozzá kapcsolódó intézmények különböző szintű és méretű találkozóinak, világtalálkozóinak rendszeres és aktív szervezője, közreműködője, ahol a közös éneklésekben, összkarokban, kórustalálkozókban. a kapcsolattartás munkájában vállalt szerepet, ezeken kívül a kiadványok, kórus- és énekfüzetek szerkesztése, készítése, zenekarok szervezése is az ő feladata volt.
Segítője volt a Debreceni Nagytemplom orgonájának csaknem 100 milliós felújításának a Musica Sacra Egyházzenei Alapítvány egyik kurátoraként, melynek fő célja a környék egyházzenei életének támogatása, segítése.
A sokirányú és sok időt elfoglaló zenei tevékenység mellett beiratkozott a Debreceni Református Hittudományi Egyetemre is, ahol 2002-ben szerzett református lelkipásztori diplomát. Tanulmányai során az addigi pedagógiai és lelkigondozói munka nyert elvi, tudományos, tudatos megerősítést, s az itt megszerzett tudást azóta is háttérként alkalmazza az egyházi ének tanításában, illetve az ének-tanárok számára tartott egyházzenei továbbképzéseken az énekek bibliai háttérének megvilágításával.
Szőcs Ildikó
Szőcs Ferencné Szatmári Ildikó Zilahon született, egy kétgyermekes lelkészi család első sarjaként. Kora gyermekkorában megismerte a lelkészi családokra jellemző küldetést: ott van a hazád, ahol szolgálni kell. Így töltötte gyermekkorát a küküllőmenti Nyárádremete érintése után az édesapa szülőfalujában, Magyarlónán. Általános iskolai tanulmányai után a kolozsvári Báthori István Gimnázium diákja, majd 1986 és 1991 között a Babes-Bolyai Tudományegyetem Kémia-fizika karának hallgatója volt. Az egyetem elvégzése után életében egy sorsdöntő pillanat következett: kinevezését a szilágysági Sarmaságra kapta, ahol évek óta helyettes tanerőkkel oldották meg a kémia-fizika oktatást. Időközben értesült, hogy a nagyenyedi Bethlen Kollégiumban van egy kémiatanári állás. Így kezdődött 1991 őszén Szatmári Ildikó pályakezdése a Bethlen Kollégiumban, amely hamarosan szövetséggé, szoros kötelékké alakult. Idősebb kollégájaként megpróbáltam, megpróbáltunk segíteni neki, hogy megtalálja helyét, otthon érezze magát az új közösségben. Nem volt nehéz, mert egy nyitott, befogadó, a hagyományokat tisztelő, de a progresszív kihívásokat bátran asszimiláló egyéniséget nyertünk általa.
Szatmári Ildikót a Bethlen kollégium tanári és diákközössége fenntartás nélkül befogadta, és ehhez hozzátartozik az is, hogy ő is elfogadta, beilleszkedett abba a hagyományba, amelynek nem volt egyenes leszármazott „örököse”, nem volt „bethlenkollégiumi véndiák”, de tettei és hozzáállása által kiérdemelte a „mindenkori bethlenkollégiumi véndiák” címet.
Az 1992-ben beinduló református gimnáziumi tagozat tanára és lelkes támogatója. Határozott fellépése és céltudatos szolgálatkészsége eredményeként a tantestület annyira köreibe fogadta őt, hogy 1997 és 2000 között igazgatóhelyettesnek választotta.
Enyedi gyökereit azzal erősítette, hogy Nagyenyeden családot alapított, Szőcs Ferenc nagyenyedi vállalkozó feleségeként, és a házasságukból született két gyermek: Tamás és Noémi édesanyjaként végezte tovább alázattal azt a szolgálatot, amely a szórványban tevékenykedő magyar értelmiségire kiszabatott.
A gyermekneveléssel járó szabadság után visszatért a kollégium szolgálatába, és 2005 januárjától a Bethlen Kollégium igazgatói tisztségét tölti be. A kollégium ingatlan javainak visszaszolgáltatása után úgy tudta irányítani a reá bízott közösséget, hogy az egyértelműen kifejezze óhaját, miszerint a törvényadta lehetőségek ellenére a református felekezeti oktatás része kíván maradni, illetve lenni. Személyes példájával elöl járva, fáradhatatlanul dolgozik azon, hogy a Bethlen Kollégiumban az őseinktől ránk hagyott református szellemiség uralkodjon mind a pedagógusok, mind a diákok körében.
2000-től felvállalta a kollégium mellett alakult Bethlen Gábor Alapítvány elnöki tisztségét, és minden igyekezetével azon van, hogy az alapítvány valóban betöltse az alapszabályában megfogalmazott szerepét, hogy támogassa a kollégiumi ifjúság református keresztyén szellemben való nevelését, a szórványmagyarság megmaradását. Intézményvezetői tevékenységének koronája az a páratlan diplomáciai érzék, töretlen hit, kitartás, amelynek következményeként elérte, hogy egyházi vezetés, önkormányzat és politikum egyezségre jussanak a Bethlen Kollégium épületeinek felújítása érdekében.
(A díjak átadásáról szóló tájékoztatást Dr. Papp Kornél a Zsinati Oktatási Iroda vezetője állította össze)
